-Fizikai lét minimális feltétele, önfenntartás, megélhetés, jólét, gazdagság, pazarlás, egyenrangútlanság, kizsákmányolás, örökös elégedetlenség, pszichés problémák, ha “fent”, ha “lent” vagy…
-Csak pár dolog abból a világszerte súlyos problémákat okozó jelenségből, amely a puszta létünkből következik - hogy éljünk, életben maradjunk, s “jobban” éljünk.
-Nem egyedi törekvés az élővilágban. Ez az egy bennünk, emberekben is épp olyan alapvető, mint minden létező, lélegző, energia felhasználó élőlényben. Csakhogy a civilizáció érték-hordozó eszköze, a pénz, rég túlnőtte a puszta “érték” jelentését. Rég megjelent a fizetőeszközzel való visszaélés, persze még az sem ismeretlen az élővilágban, hogy ”az erősebb legyőzi a gyengébbet”, csakhogy mindez a fizika eredeti törvényeitől eltávolodott, következményei pedig mindenen túlnőttek, környezetileg önmegsemmisítő irányúvá válva.
Minden a nagy, globális illúzió, a fő “értéket” jelentő dolog$ szerint kezdett rendeződni (”a pénz, amit márpedig akkor sem lehet megenni”), rég ez képviseli azt, amiért mindenkinek harcolnia kell, és amiért sokan akár ezreken, milliókon, valódi értékek tengerén is irgalmatlanul, vakon átgázolnak, letarolják, kizsákmányolják.
De ha ezt sokan tudják, vagy sejtik is, attól még a fizikai lét törvényének engedelmeskedve, ezen “kizárólagos” módon ők is ugyanúgy részt vesznek ebben az ál-értékeken alapuló, alapvetően embertelen rendszerben.
-Az elefántok is segítenek gyengébb társaikon, vagy ha meghal valamelyik, mondhatni megsíratják, sok állatfaj emberségesebb, mint maga az ember állat. -De minél nagyobbra dúzzadt, végeláthatatlanabb méretű a civilizáció, ez a “család” annál kevésbé képes valódi értékek mentén működni, figyelni tagjaira, sőt ez most nevetségesen is hangozhat, hiszen tudjuk, hogy évezredek óta egyáltalán nem lehet eféle emberséges szemlélettel megközelítve beszélni az emberiség egészéről.
Pedig szerintem nem lenne elvetemültség ez a “család alapú gondolkodás”.
-Gondolni mindent lehet, engedjük meg magunknak ezt a “luxust”! És engedjük el nyugodtan akár “gyermeki” képzeletünket, milyen is lehetne még ez a nagy rendszer; és honnan indul; és milyen erők mozgatják - ez az előbb már szóba került - és minél jobban belegondolunk a jelen “erőibe”, annál lesúlytóbb képet kapunk. De akkor se ijedjünk meg tőle;
Én mindig a “lehetetlen” fogalmát mellőzve gondolkodtam, mert túl sokszor is kerültem szembe olyan nehéz helyzetekkel, amikor ha feladom, az egész életemet adtam volna fel. Persze ennél még mélyebb oka van az örök optimizmusnak; amelynek köszönhetően eddig kibírtam.
Most érintettem pár globális méretű, alapvető problémát, amelyekbe ugyanúgy nem nyugodnék bele teljesen soha, a gondolkodásomból fakadóan, mint akár csak abba, hogy pl. patkányok zaklassák az otthonomat, vagy hogy “örökké” beteg legyek.
Nagy volumenű témák, amikor pedig olyan kis elemekből épül fel, mint az én, a te, az ismerőseim, az ismerőseid, az ő ismerősei, stb, stb élete.
Azért nem “rokkanok bele” eme elsőre nehéz gondolatba, hogy akár a lesúlyosabb probélmákkal is szembenézzek, mert nagyon kezdetlegesen fogalmazva, talán “egyszerűen gondolkodom”. Semmit sem szabad túlbonyolítani, mert a gondolatoknak még olyan hosszú sora bontakozhat ki, ha beindulnak, hogy ha teszünk bele egy csavart, vagy negatív korlátot(pl. kishitűség) már az elején, az egész lehet, hogy el fog halni mielőtt megszülethetne.
Nem számít, ha nem tűnik “reálisnak” - amíg nem engedjük szabadon, addig úgysem derülhet ki, mi az ami valójában reális, mi minden van még, ami tulajdonképpen létrejöhet, -nézzünk csak körül a Földön, nézzünk fel az Égre, mennyi elképesztő csoda, lenyűgöző változatosság mindenütt; Élő lények, harmónikus működés és körforgás, természetes művészi alkotások jönnek létre ott is, ahol az ember véletlenül sem hinné, egy olyan rendszeren belül, amely tökéletesen működik évmilliárdok óta. -És mindez a lehető legegyszerűbb szerkezeteken alapszik, csak nézz körül.
Talán túl sok tartalmat szeretnék egyszerre belesűríteni egy postba, de sokkal világosabban még úgysem lehetne (a korlátlan gondolatokat csak hagyni kell beindulni, nem lehet erőltetni).
Legyen elég végszónak annyi, hogy a teljes valóság és a lehetőségek teljes skálája korántsem egyezik meg a köztudatban, átlagos értelemben bevésődött fizikai megélhetés korlátolt, alapvetően érték-aránytalan lehetőségeivel, ezentúl a sokkal lényegesebb egész Élet-re kiterjedően. (utóbbit arra értem, hogy nemcsak fizikai szükségleteink vannak, és nemcsak mindaz amit pénzért megvennénk, ha azt is hisszük)
